Hát igen, ez is úgy működik nálam mint úgy általában az edzés, az aerobik, az esti sétálás vagy épp az írás...csak az a fránya kitartás ne hagyna el...
Négy hónapja voltam itt utoljára és azóta elég sok minden jutott eszembe de sajnos nem volt időm papírra (vagy monitorra??) vetni.
Összegezném:
- Huginak állása van
- Öcsém szinglivé vált
- Anya újra vezet
- már kétszer voltam Rómában
- őrült sokat dolgozom...(ja hogy ez nem változott?)
- ismét vannak virágok az erkélyemen
- Riminiben megint esett húsvétkor
- vettem egy autót (YESSSSSSS)
Látjátok feleim? Rémes...nem értem miért nem jövök ide, hogy kiírjam magamból az örömöm és bánatom, mint ahogy azt sem értem sosem, miért nő a hasamon a Tibcsi barátom szerint "túlélőpárnácská"-nak nevezett zsírréteg és miért mondja Melinda barátnőm, hogy sosem fogom befejezni a könyvem...
"A tunyaság sújtson rád! "- átkozhattak meg az angyalok vagy a démonok és így van kéremszépen. De az a mentségemre szolgáljon hogy tényleg későn érek haza, tényleg elalszom a heverőn a tévé előtt a fáradtságtól és tényleg úgy szaladnak el a hétvégék mintha nem is lettek volna.
Múlt héten végre szabadságra mentem kerek két napra. Az első nap gyakorlatilag virágültetéssel telt, a második meg nagytakarítással amit ugyebár Húsvét előtt szokás rendezni, vagy legalábbis otthon Anyukámnál. De sebaj, meglett, vége, a mű elkészült az alkotó pihen...pihenne ha nem vett volna magának egy icipici Peugeot 107-et amivel persze muszáj ide-oda szaladgálni: bevásárolni, elugrani a barátnőhöz lemérni a terhes pociját, húsért, virágért, szórakozásért vagy épp csak kikapcsolódásként. És persze hogy ez is rombolja a kitartást, vagyis azt ami abból megmaradt, pénteken a bandába is muszáj kocsival menni és nem gyalog ahogy azt február óta teszem.
Most mondjátok meg MIT TEGYEK?????????
