Az éjjel nem tudtam aludni..reggel sem, már hétkor virrasztottam. És közben csak forgott forgott az óriáskerék az agyamban.
Rájöttem mihez hasonlít az életem:pont olyan mint egy Óriáskerék...igen, pont az amit a Vidámparkban látni.
Minden kis kabinjában emberek ülnek, akik a szűkebb - távolabb családhoz sorolhatóak. Az egyikben ülök én, és nemrég, az egyik megállónál beszállt mellém a választottam. Aztán előttem egy kabinban Anya ül a Húgommal és az Öcsémmel. Néha hátranevetnek és kinyújtják a kezüket, ilyenkor én sebesen elrugaszkodom hogy elérjem őket, de csak egy perc vagy talán kettő és már suhannak is felfelé. A távolság állandó, de sokszor felfelé közelebbinek tűnnek, míg lefelé menet eltávolodnak. Sokszor azon gondolkodom nem kellene-e átülnöm hozzájuk és velük nézni ugyanabba az irányba..
Anya mellett közvetlenül az Öcsém található, aki nemrég meglátott egy lányt egy előttük lévő kabinban és megpróbált kiugrani az övéből..sajnos a művelet nem volt annyira sikeres mint gondolta, hiszen mihelyst átült a lányhoz, visszakívánkozott, mikor meg visszatért az előző kabinjába a lányt bámulta egyfolytában..Nem tudván mihez kezdjen eldöntötte hát hogy fél lábbal itt, fél lábbal ott lesz majd, így egyensúlyozik azóta is..
Anya másik oldalán a Hugom található, aki ugyan mellette ül de egyfolytában más kabinokba bámul, keresi kihez ülhetne és kihez egyáltalán nem ülne. Folyton kritizálja a jelenlegi helye minőségét, az ellátást, a társaságot, de kiugrani nincs mersze. Ahányszor a földhöz közelítenek azt nézi ki fog beszállni és ki száll ki onnan. Amúgy minden kritika ellenére egyszerűen csak fél..attól, hogy rossz kabinba ül, vagy hogy nem lesz olyan kényelmes mint a mostani, esetleg a társaság majd magára hagyja és magányossá válik egy távolabbi helyen..
Anya középen figyeli az eseményeket. A fél lábbal itt-ott lévő Öcsém és az állandóan lefelé bámuló Húgom között ő tartja egyensúlyban a kabint. Tudomása szerint már akkor is középen ült mikor a szűkös helyen öten - hatan húztuk meg magunkat egyszerre. Sokszor néz hátra, jobbra és balra..főként tanácsokat ad hogy ugorjon az Öcsém anélkül hogy megsebezné a belógó lábát, vagy hogy hogyan válasszon kabint a Húgom úgy, hogy egy körön belül a legtöbbet érje a fény. Időnként mikor hátranézve azt látja hogy az én kabinom inog, forog, himbálózik, hátranyúl és megfogja a kezem, segít a helyére billenteni az elszabadult vasszerkezetet. Ideje nagy részében főként másokkal törődik, másoknak segít, másokhoz beszél...és csak kevésszer vesszük észre, mikor az Öcsém a bentmaradt lábát igazgatja, vagy a Húgom épp felfelé bámul, vagy mikor az én kabinom épp egyensúlyban van, hogy legszívesebben ő is átülne, oda ahol többet süt a nap, ahol melegebb van és ahol valaki végre őrá figyel...
A hátam mögött utazótársam szülei ülnek, akik sokszor túl sokat kapaszkodnak a mi kabinunkba. Ez főképp akkor zavaró, mikor fölfelé indulunk. Húznak, lefelé...és sajnos a közelség miatt azt is hallani ahogy a többi kabint kommentálják, vagy épp a miénk alját látják rozsdásnak..
Azután nem messze tőlem, valahogy pont haránt irányban de látástávolságban ül a barátnőm, egyedül. Mellette kabinokban a szülei, testvérei, párban, gyerekekkel. Mikor légvonalba kerülünk sokat beszélgetünk, de mostanában, mióta én is külön ülök, csak nagy ritkán kerülünk beszélgető távolságba...
Apa...nos apa jó rég, egy földhöz közeledés alkalmával elhatározta megnézi, mi van az Óriáskerék másik oldalán, és kiszállt a kabinjából. Messze ül, sajnos elég messze így csak akkor látjuk egymást mikor kikerül más kabinok takarásából. És ha ilyenkor elbámészkodom - talán a nap fénye vagy a ráeső árnyékok miatt, nem tudom - de határozottan úgy tűnik, mintha ellentétes irányba forogna. Minden alkalommal átkiált, hogy a következő fordulónál kiszáll és visszaül, de aztán mikor lefelé indulunk mindig akkor jut eszébe mit mondott, mikor kabinja már messze került a talajtól.
Az egész óriáskerében az a furcsa, hogy sosem érhetünk egyszerre mindannyian felülre, mint ahogy sosem szállhatunk a földre ugyanakkor. Az élet hol erre, hol arra indítja a kereket. Dönthetsz persze úgy, hogy kiszállsz, átülsz, átugrasz, belekapaszkodsz a másikéba, elrúgsz egy nem szimpatikus emberekkel teli kabint, vagy egyszerűen csak nézelődsz, mint ahogy az is igaz, hogy kibérelheted végleg a helyed amíg csak forog a kerék. De egy biztos, teljesen bizonyos és mindörökké megváltoztathatatlan: a kabinok szorosan, szabályosan egymáshoz vannak kötve, láncolva, nem foroghatnak egymás nélkül, és a fel és le, jobbra és balra is relatív, főként attól függ melyikben ülsz jelen pillanatban.
